---

A magyarországi higiéné tudományos alapjainak lerakása és a magyar nyelv orvosi szakfolyóiratok megjelenése azonos idöszakra, a 19. század közepére tehetök. E periodikumok többsége a közegészségügy jobbítását t zte ki célul. Legföbb jellemzöiknél fogva - aktualitás, periodicitás, publicitás - tényleg alkalmasnak bizonyultak e feladatra. Friss szakirodalmat juttattak el rendszeres idöközönként a szakemberhez, de képesek voltak akár nagy tömeg tájékoztatására, nevelésére is. Az orvosi szakfolyóiratokban megjelentetett cikkeket többnyire olyan gyakorló orvosok írták akik nap, mint nap szembesültek a kor közegészségügyi kihívásaival. Ezért tekinthetöek egzakt forrásnak a korabeli közegészségügyi állapot kutatása során. E könyv az elsö néhány magyar nyelv közegészségügyi szakfolyóirat alapján mutatja be a 19. század legfontosabb közegészségügyi szervezeteit, egyesületeit, eseményeit, majd rátér a közegészségügyi állapot taglalására. Cavallier József szavait idézzük: "A jövö közegészségtani kézikönyvei minden esetre egy új fejezettel fognak bövülni, amely a sajtó szerepét és felhasználási módjait fogja elmondani."

---

A Szombathelyi Tanárképzö Föiskolán, majd Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem tanulmányaimat. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán szereztem PhD képesítést. Több mint három évtizede könyvtárosként dolgozom. A szívemhez legközelebb a korabeli magyar nyelv orvosi szakfolyóiratok kerültek.

---