---

Az útirajz a magyar irodalom mára szinte elfeledett m faja, mely a két háború közötti évtizedekben fontos szerepet töltött be a prózai m formák rangsorában. A korszak jeles európai írói - többek között André Gide, D. H. Lawrence, George Orwell, Graham Greene - mellett Márai Sándor, Németh László, Illyés Gyula vagy Cs. Szabó László is jelentöset alkotott ekkoriban e m fajban. A "vándorévek" írónemzedéke által papírra vetett legjelentösebb útirajzok felmérése és néhány reprezentatív m kontextualizáló újraolvasása egyrészt alkalmas lehet arra, hogy új színekkel árnyalja a két világháború közötti magyar irodalmi modernségröl alkotott képünket, másrészt olyan jelentös írói életm vek értelmezéséhez nyújthat új nézöpontokat, amilyen Márai Sándoré, Illyés Gyuláé vagy Németh Lászlóé. Mindezeken túl pedig az 1927 és 47 között szellemi örjáratra induló magyar utazók Európáról és a nagyvilágról - általuk pedig a magyarságról szerzett benyomásai, tapasztalatai számunkra is fontos üzenetet hordozhatnak; a szintén nemzedéktárs József Attila szavait idézve "önnönmagára, eredetére tekinthet alá" általuk a XXI. századi olvasó.

---